Egyértelmű módszerről van szó, amit valószínűleg sok mindenkitől
hallottatok már. A minden alatt: az érzelmek, a vágyak, a különböző tevékenységek,
gondolatok, dilemmák, programok, célok, egyszóval ”minden” megbeszélését, elmondását
értem. A kommunikáció nagyon fontos szerepet tölt be a párkapcsolatban. Sőt,
elengedhetetlen része a teljes értékű kapcsolatnak.
„Mindent
megbeszélek a kedvesemmel, mert így esélyünk van arra, hogy örökre együtt
maradjunk!” Naiv mondat? Nos, nem hiszem. Nyilván nem csak ezen múlik egy
párkapcsolat sorsa! De gondoljatok bele abba, hogy mi előzheti meg azt a
pillanatot, amikor egy szerelmes pár egyik tagja „felrobban”, mint egy bomba,
és csak mondja, mondja, és mondja a sérelmeit, amiben korábbi dolgokat is felemleget.
Könnyen lehet, hogy azokat az apró kis negatív dolgokat nem beszélték meg
egymással, amik rosszul érintették a pár tagjait és ez lett a következménye.
Nem könnyebb, ha
a két fél mindent megbeszél és elmond egymásnak? Azt például, hogy a csókjuk
olyan nagyon tökéletes, hogy nem is akarja abbahagyni az egyik fél. Vagy, hogy
a kedvese által sütött csirke olyan finom, hogy mindig csak abból szeretne
enni. :) Na, de mi van azzal, ami nem volt túl kellemes, ami nem esett olyan
jól? Azt is el kell mondani? Vagy inkább nem kell róla beszélni, hogy az egyik
ne bántsa meg a másikat? Azt is meg kell mondani a másiknak, ami nem volt jó?
Ha a két fél nem mondja meg egymásnak, hogy mit szeretne másképp, akkor hogyan
ismerhetnék meg egymást, egymás vágyait? Honnan tudhatná az egyik, hogy mit
hogyan kellene csinálnia ahhoz, hogy őrült jó legyen az a dolog, amit épp
csinál, ha nem tudja, hogy kedvese mit nem szeret, vagy mit hogyan szeret? A
rossz dolgok megbeszélése beletartozik a minden kategóriába? Nem jelent nagyobb
intimitást mindenről beszélni? Nem volna hasznosabb kristálytisztán
kommunikálni? Mellőzve a különböző célozgatásokat, utalásokat, amiket általában
azért használnak az emberek, mert abban bíznak, hogy a másik „majd rájön, hogy
mit akarok”. Nem volna egyszerűbb elmondani a
másiknak, hogy mire vágyik, mit akar, mi a célja, terve, stb.? Mit gondoltok?
Sokan nem merik
őszintén megmutatni, elmondani érzéseiket, hiányaikat, konfliktusaikat. Vajon
mi ennek az oka? Mitől félnek ezek az emberek? Vajon miért nem merik mondani?
Esetleg azért nem mondják, mert attól félnek, hogy megbántják mondandójukkal a
másikat? Talán nem tudják, hogy a másik hogyan fogadja az építő jellegű
kritikát, vagy bármi mást? Hát akkor miért nem puhatolóznak erről? Miért nem
érdeklődnek arról, hogyan reagálna egy ilyen stílusú kritikára? Miért olyan
nagy dilemma elmondani azt, amiről úgy gondoljuk, hogy el kéne?
Egy közel 50 éves ember szerint nem kell elmondani
mindent annak az embernek, akivel párkapcsolatban élsz. Főleg, ha a pár még
csak 2 hónapja van együtt, és még le sem feküdtetek egymással. Azzal érvelt,
hogy még össze sem költöztek, még közös gyermekük sincs, ezért nem kell
elszámolniuk egymásnak, hogy ki mit csinált. Az ő véleménye szerint
tulajdonképpen a párnak még semmi köze egymáshoz, ezért abszolút elfogadható,
hogy ha bizonyos dolgokat nem mond el egyik a másiknak. Tehát eltitkol valamit.
Ez a férfi tapasztalt, és tiszteletben
tartom a véleményét, de egy párkapcsolatban így kellene hozzáállni a másikhoz?
A mindent megbeszélés „módszere” időhöz van kötve? Sőt, nem csak hogy időhöz,
hanem már testi kapcsolathoz is? Csak akkortól kell mindent elmondani, és
megbeszélni a másikkal, ha a pár tagjai már lefeküdtek egymással? Sőt, csak
akkor, ha már van közös gyerekük? Valóban, ez tényleg így lenne? Megnyugtató,
hogy ez csak egy vélemény! Viszont biztos vagyok benne, hogy sokan mások is
hasonlóképpen gondolkoznak… Ha a pár tagjai már a kapcsolat elején nem mondanak
el egymásnak bizonyos dolgokat, olyanokat, amik például befolyásolnák a
kapcsolatuk alakulását, és esetleg mégis kiderül valahogy (mert van rá esély,
valljuk be), akkor annak mi lesz a következménye? Ha már egy kis dolgot nem
mond el egyik a másiknak, akkor nem lesz könnyebb titkolózni és hazudozni a
másiknak az idő előrehaladtával? Esetleg rosszul gondolom? Mi a véleményetek a
közel 50 éves férfi álláspontjáról?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése