Egyenrangúság

   A munka szempontjából az élet egy hierarchikus rendszeren alapul: van a főnök, a kis-főnök és a beosztottak. A párkapcsolatokban fontos az egyenrangúság? Talán a sikeres házasság egyik szükséges alapeleme, hogy a két szerelmes és elkötelezett fél egyenrangúként kezelje egymást? Viszont a párkapcsolaton belül hogyan kell érvényesülnie az egyenrangúságnak, hogyan kell értelmezni az egyenrangúságot? Elegendő leszűkíteni a kört a szeretetet adok – kapok arány egyensúlyára, vagy sem? Valószínűleg az apró kis tárgyak adásának és kapásának is valamilyen szinten egyensúlyban kell lennie. Tehát nem halmozhatja el egyfolytában egyik a másikat, a másiknak is kellene adnia valami kis apróságot. Vajon ez is befolyásolja az egyenrangúságot? Esetleg ebbe a témakörbe az is beletartozik, hogy a felek megosztják egymás közt a házi teendőket; például a főzést, a takarítást, és stb.? Esetleg az is ide tartozik, hogy a kapcsolat elején a randevúkat nem mindig csak az egyik fél fizeti? Ide lehet sorolni még az irányítás és a döntés egyensúlyát is? Hogy ne mindig csak az egyik fél döntsön figyelmen kívül hagyva a másik véleményét, vágyait? Ezektől válik két fél egyenrangúvá a párkapcsolatban? Fontosak ezek az egyenrangúság kialakulásához? Mit gondoltok, mi tartozik az egyenrangúság témakörébe?