Élni, és élni hagyni

   Édesapám fogalmazta meg ezt az egyszerű, ám de annál fontosabb jelentéssel bíró mondatot: „Élni, és élni, hagyni!”. Kíváncsi vagyok, hogy vajon mi jutott eszedbe, amikor elolvastad ezt a mondatot, hogy vajon mire asszociáltál. Tehát, ha késztetést érzel rá, kérlek, nyugodtan írd le a gondolataidat! :)

    Mit gondoltok, egy szerelmes párnak sülve-főve, minden egyes percben együtt kell lennie? Meg kell feledkezniük a barátaikról, a hobbijaikról, kedvteléseikről, stb.?

Édesapám felfogása szerint az embereknek szüksége van olyan időre is, amit társuk nélkül töltenek el. Amikor azokkal az emberekkel töltik az idejüket, akik a párkapcsolat kialakulása előtt is fontosak voltak számukra; azzal a tevékenységgel is foglalkoznak, amit addig, amíg meg nem jelent az a bizonyos „Életem szerelme” személy is végeztek. Egyszóval az emberek saját magukra fordított idejéről van szó, amit a kedvesének is megad. Tehát mindkét fél hagyja párját szabadon élni, nem kötnek pórázt egymás nyakára, nem kérnek számon bizonyos dolgokat egymástól, nem kezdenek el egymáson uralkodni és nem zárják egymást kalitkába. Ezzel a módszerrel talán fenntartható egy párkapcsolat? Talán így nem kezd el bekopogtatni az ajtón az unalom érzése és a menekülési vágy? Mit gondoltok erről a felfogásról?